Életed során számtalanszor kerülsz úgynevezett ‘válsághelyzetbe’. Amikor azt érzed, minden létező összefogott ellened, szomorúság, csalódottság, elkeseredettség, félelem uralja érzelmi világodat, határozza meg napjaidat. Ilyenkor hirtelen minden sötétté lesz. Összeomlott, amit addig módszeresen felépítettél, s te csücsülsz a romok súlya alatt, úgy érzed, agyonnyom, belehalsz, és nem érted, MIÉRT?!

Fontos tudnod, hogy az élet nem egy ‘bűntető intézet’, nem sújt, nem kárhoztat, nem akar ártani. Éppen ellenkezőleg! Segít, hogy folyamatosan fejlődve mielőbb eljuthass a minden szinten kiteljesedett életed megtapasztalásához. Ez az egyetlen célja, értelme! Ehhez azonban, fel kell hagynod a külső tényezők vagy a környezetedben élő emberek hibáztatásával. TELJES FELELŐSSÉGVÁLLALÁS szükséges, amikor megérted, hogy életedben MINDEN kizárólag rajtad múlik, tőled függ. Nincs más ok, nem létezik. Ez jó hír, remélem, hiszen ez azt jelenti, hogy a megoldást is itt a közelben, önmagadban kell meglelned, teljesen másoktól függetlenül és szabadon.

TUDATOSAN megélni egy válsághelyzetet, összeomlást természetesen, először nem megy könnyen. Hiszen olyan erősen kötő, berögzült szokássá tud válni a külső körülmények és tényezők hibáztatása. Kényelmes is, meg kellemesebb, mint szembenézni önmagunkkal. Egyszerűbb hibáztatni az időjárást, a szomszédot, a párodat, a gyerekedet, a szüleidet, a gazdasági válságot, a sorsot, bármit, és aztán roppantul sajnálni magad. Ez azonban csak első ránézésre van így, és egészen rövid távú enyhülést hozhat. Hiszen ilyenkor nem történik más, mint hogy az egyre, másra érkező nehézségek közepette toporogsz, nem mozdulsz, nem lépsz előre, s miközben vadul másokra mutogatsz, még azt sem veszed észre, hogy egyhelyben vagy évek óta. Hiszen amíg másokat okolsz, nem találhatsz megoldást, így ez nem is lehet másképpen – a helyzeted gúzsba köt.

Egészen addig, amíg nem kezded más szemszögből nézni és ebből az új nézőpontból megélni a nehézségeidet. Amíg meg nem érted, hogy ezek a mélypontok ÉRTED vannak és nem ellened.

Segítenek. Tanítanak. Mozdítanak. Utadra irányítanak. Valós medredbe terelnek. Fényedbe vezetnek.

Kezdd a legelején. Ott tartasz, hogy ülsz a romok alatt, por van, sötét, nehéz, egyedül vagy. Jusson eszedbe az alábbi néhány sor Gárdonyi Gézától:

“Sötétben állunk néha, magunk se tudva, hogy kerültünk belé. Csak meresztgetjük a szemünket, csak tapogatódzunk, bizonytalankodunk. És a szívünk hüledez. – Merre? S véljük, hogy semerre. Csak tapogatódzunk. Lépünk. Meg-megállunk. Fejünk felett talán kőszikla csügg? Lábunk előtt talán farkasverem vagy szakadék tátong? Talán kígyóra lépünk? Szívünk remeg, mint a nyárfalevél. – Istenem!… De mennünk kell, hogy kijussunk valamerre. Hát lépünk, bizonytalankodunk tovább és tovább. Az iránytalanságban. Vakon. Dermedezve. Tapogatódzva. Szemünket olykor könny önti el. Szívünket olykor elszorítja az aggodalom. Aléldozunk. – Hova jutok?! S nem érezzük a sötétségben, a bizonytalanságban, a veszedelmek között, a Halál el-ne-csússz ösvényén, nem érezzük, hogy egy láthatatlan jóságos kéz van a kezünkön. Vezet.”

És mindig vezet… ki a romok alól, fénybe. Ahol nem azt kell kérdezned, hogy ‘miért tették velem ezt?!’, hanem ‘mit akar nekem ez a kialakult helyzet megmutatni ÖNMAGAMRÓL?’. Ha elég tudatos vagy, ha kellőképpen éber, akkor rájössz nagyon hamar, és ez által közelebb kerülsz valódi éned megértéséhez. Folyamatos felfedező úton vagy a középpontod felé. Minden egyes probléma, nehézség csupán egy-egy réteg leválasztható hagymahéj, ami, mint tudjuk, nem végtelen számú. Hántod le, egyiket a másik után, s egyszer csak elfogynak, s ott megtalálod a ‘szívet’.

Megtalálni az okát magunkban. Megtalálni, hogyan akar segítségünkre lenni, és szeretni tudni ezért a válságainkat, nehézségeinket nagyon fontos – a romok eltakarításához feltétlenül szükséges. Hiszen a romokra nem lehet újat építeni. Tiszta, biztos, egyenes alapot kell teremteni, amire valóban újat kezdhetünk létrehozni – az újat, ami így már igaz minőségünkből keletkezhet.

Nem könnyű a teljes felelősségvállalás minden szintjén az életünknek, óriási bátorságot igényel tükrünkbe nézni, és tudni, hogy mindennek mi magunk vagyunk az okozói. De ha megteszed, megváltozik minden benned, körülötted – hidd el, megéri megpróbálni, lehetőséget adni egy új fejezetnek, az ÚJ KEZDETNEK!

“A legnagyobb kaland az életben az, amikor tudatosan átélsz egy összeomlást. Ugyanakkor ez a legnagyobb kockázat is egyben, hiszen senki nem garantálhatja, hogy valóban áttörés lesz belőle. Az lesz belőle, de ezeket a dolgokat nem lehet garantálni. A káosz benned az ősidőkből származik: sok-sok életen keresztül veled van már; átláthatatlan, sűrű káosz – szinte egy önálló világegyetem. Ezért amikor először meglátod és belekerülsz, persze, hogy veszélyben érzed magad. Ám anélkül, hogy szembenéznél ezzel a veszéllyel, sosem válhatsz teljessé, egy és oszthatatlan egyéniséggé… A hajnal nincs messze – de mielőtt eljutsz a hajnalhoz, keresztül kell menned a sötét éjszakán is. És ahogy a hajnal egyre közeledik, az éj egyre sötétebbé válik.”

“A fájdalom nem azért van, hogy szomorúvá tegyen, ne feledd. Ez az a pont, ahol az emberek mindig eltévednek… A fájdalom csak azért van, hogy éberebbé tegyen – mert az emberek csak akkor válnak éberré, amikor a nyílhegy mélyen a szívükbe hasít, és megsebzi őket. Egyébként nem ébrednek fel. Amikor az élet könnyű, kényelmes és zökkenőmentes, akkor kit érdekel? Akkor ki törődik az éberséggel? Amikor a barátod meghal, az egy lehetőség. Amikor a szerelmed elhagy… azok a sötét éjszakák, amikor olyan magányos vagy… annyira szeretted őt, mindenedet kockára tetted érte, és most hirtelen nincs többé veled. Magányosságod sírásában… ott a lehetőség; ha jól használod, tudatossá tesz. A nyíl hegye fájdalmasan éget – használd fel. A fájdalom nem azért van, hogy nyomorulttá tegyen, hanem azért, hogy tudatosabbá válj! És ha tudatossá váltál, minden szenvedés eltűnik.” (osho)

A szerelem életünk nagy ajándéka. Abszolút ingyenes. Egyszerre csak itt van. Mint minden igazán nagy és lényegi dolog, történés az életünkben. Erőfeszítést csak életünk fontos, de lényegtelen dolgai igényelnek, csak ezek “szerezhetők meg”. Ami valóban boldoggá tesz minket, azt nem lehet akarni, nem lehet célul kitűzni. Nem kell érte megdolgozni, nem kell érte fizetni. Mint derült égből a villámcsapás itt van. Életünk legelkeserítőbb, belénk nevelt léthazugsága az, hogy csak akkor leszünk boldogok, ha valamit elérünk, megszerzünk, ha valaki vagy valami a miénk lesz, és ha nem, akkor boldogtalanok maradunk. És hiába tapasztaltuk meg akár százszor is, hogy az erőfeszítéseink árán megszerzett anyagi, sőt szellemi javak nem tesznek boldoggá – öröm van, de beteljesedés nincs, mégis bedőlünk ennek a mélyen belénk táplált hazugságnak.

Boldogság nem a birtoklásban, hanem az elengedésben van. Ám ez sokkal nehezebbnek tűnik, mint a szerzés. Ez utóbbinak jól bevált útjai vannak, ismerjük azokat, erre megtanítottak minket. Ám az elengedéshez egyszerűen nem értünk, sőt szégyennek, feladásnak, hűtlenségnek tekintjük. Sokszor az “erős” énkép teljes összetörése, a “mélypont ünnepélye” kell ahhoz, hogy elengedjük előítéleteinket, hogy tudatára ébredjünk eredendő boldogságunknak. Sokszor nem a fájdalom árán ébredünk erre, hanem megérint minket a létezés csodája: egy kis virág, egy gyönyörű naplemente, egy ember közelsége – és boldogok vagyunk. A vallásos szóhasználat ezt kegyelemnek, Isten ajándékának nevezi, amit nem lehet “kiérdemelni” egyszerűen jön, itt van és tele a szívünk, túlcsorduló a boldogságunk.

A szerelem ajándék. Mindent elsöprő, az egész embert felkavaró mély megrendülés. Csodát hordoz a méhében. Eloszlik az addig minket vakká tévő előítéletek hályoga, gondoljunk csak arra, hogy akibe szerelmesek lettünk, mennyire felelt meg az addig megfogalmazott “ideálunknak” – legtöbbször semmiben, vagy éppen az ellenkező küllemű és belbecsű embert szerettünk meg. Leomlik a szívünket védő fal, és merjük vállalni a védtelenséget, a szeretetben való kiszolgáltatottságot.

A szerelem mindig üzenetértékű. Nincs tekintettel senkire és semmire. Mindegy, hogy valaki fiatal vagy öreg, gazdag vagy szegény, mindegy, hogy független, vagy elkötelezett valaminek: egy ügynek, amely magányos életet követel, vagy elkötelezett valakinek: jegyes, élettársa valakinek, vagy házasságban él. Mindenkit utolérhet, mindig váratlan és mindig ajándék. Bennünk született csoda és rajtunk áll, mit kezdünk vele. Döntés elé állít. Lehet, hogy megkérdőjelezi az elkötelezettség értelmét – és akkor felrúgunk mindent. Lehet, hogy még mélyebbé teszi elkötelezettségünket – és ekkor vagy elfogadjuk a bennünk megszületett érzést és merünk boldogok lenni a beteljesülés reménye nélkül, vagy szenvedünk, mert azt hisszük a szerelem csak beteljesülve, azaz a másikkal együtt élve igazi, anélkül csonka. Ez az egyik legnagyobb tévedés.

A szerelem bennünk születik, bennünk virágzik, és bennünk múlik el. Nem köztünk. Akármilyen furcsának tűnjék is, ehhez a másik félnek, azaz annak, akibe szerelmesek vagyunk szinte semmi köze sincs. “Csak” annyi, hogy ő volt az, aki előhívta bennünk a csodát. A csodát, hogy kilépve az illúziók világából magunk is valóságossá váljunk, és annak lássunk egy embert, aki és amilyen ő valójában. És ez az, ami a boldogság. A létezés valóságában, valóságosan élni. Szeretni. Ekkor nem “számít” semmi. Sem az, hogy milyen szerepet játszok (elkötelezettet, vagy függetlent), sem az, hogy a másik mit szól hozzá észreveszi-e vagy nem, elfogadja-e vagy elutasítja, viszonozza-e vagy sajnálkozik, nem számít. Mert ilyenkor valóságosan élve tudjuk, hogy a boldogságunk soha sem másoktól függ, csak és egyedül, kivétel nélkül tőlünk, önmagunktól. Ezáltal válik a szerelem a valóság, a szeretet iskolájává.

A szerelem akkor válik üressé, amikor meghal benne a szeretet. Amikor a valóságból visszazuhanunk a káprázatok, az illúziók világába. Már nem a másik valóságát látjuk, hanem az általunk róla alkotott kép (illúzió) tölti ki belső látóhatárunkat. Vakká váltunk. Csak az üres szerelem vak. A képet szeretjük, nem a másikat. A képet, amelynek semmi köze a másikhoz, csak a létezés félreértéséből eredő vágyainkhoz. Összetévesztjük a képet a másikkal, megágyazva ezzel az elkerülhetetlen csalódást. Már úgy érezzük, hogy nem tudunk élni nélküle, ő kell a boldogságunkhoz. Felbukkan lelkünkben a félelem, a “mi lesz velem nélküle?” És a félelem arra sarkal, hogy a boldogságunk érdekében tennünk kell valamit, meg kell szereznünk a másikat. Elfeledkezünk arról, hogy szabadok vagyunk, hogy a másik is szabad, és a szabad létezők között olyan birtokviszony nincs és nem is lehet, hogy “Te az enyém vagy”.

A szerelem vagy a szabadságomból fakadó, vagy semmilyen. A szabadság csak egy birtokviszony megteremtésére ad lehetőséget, a valóság birtokviszonyára, ami így hangzik: “Én a Tied vagyok”. Ez a létezés. Mert a létezés – egyirányú utca. A létezőből indul ki és tart a másik felé. Azáltal, hogy a létező odaadott. Ha nem odaadott, nincs. Lenni és odaadottnak lenni, ugyanaz. Elég körülnézni a Világban: minden odaadott. Folyamatosan. Árad. A létezés ingyenes ajándék. Ám a körülöttünk lévo tárgyi világ nem tud nem odaadott lenni. Az ember, a szabad létező tud. És ha nem odaadott, nincs. Csak úgy néz ki, mint ha lenne. Mert a teste anyagi, nem tud nem áradni. De az én tud nem odaadott lenni. Ilyenkor nincs. Ilyenkor csak az odaadottság lehetőségeként szunnyad a semmi méhében. A test és a szellem csak üres burok csupán. A lényeg hiányzik, az én. Odaadottnak lenni annyi, mint szeretni. A szabad létező csak akkor van, ha szeret. Ha meg akarom szerezni a másikat, ha azt akarom, hogy ő az enyém legyen, tragikus tévedés áldozatává váltam. A másik csak úgy lehet az enyém, ha ő, a benne ragyogó szabadságában úgy dönt, hogy nekem adja magát, ha ki tudja mondani: “Én a Tied vagyok”. És ez csak és kizárólag az ő döntése lehet. Szabad és önkéntes. Ebben a döntésben kiteljesedik, valóságos és boldog lesz, tekintet nélkül arra, hogy én hogy viszonyulok hozzá. A másik szeretetéért semmit sem lehet tenni. Ezért kiszolgáltatott mindenki, aki szeret. A másikkal való kapcsolatért viszont lehet tenni. Tenni a létezés legmerészebb tettét – odaadni magam a másiknak, kimondani az egyetlen valóságos birtokviszonyt teremtő szavakat, a szeretet, a létezés varázsigéjét: “Én a Tied vagyok”.

A szerelem ajándékát akkor kapjuk, ha a létezésnek már semmi más eszköze nincs ahhoz, hogy a szeretetlenségünkből kimozdítson. Amikor a magány börtönébe zártan (ahová a félelemtől menekülve, a biztonságot keresve egyedül és kizárólag mi magunk kulcsoltuk be magunkat) már a reménye is elszállt annak, hogy a másik embert észrevegyük, a másik emberre figyeljünk. Egy mindent átható érzést kapunk, elemi erejűt, ellenállhatatlant, amely lerombolja a biztonság, a védettség falát és kinn találjuk magunkat a valóságban mezítelenül, védtelenül, kiszolgáltatottan és boldogan. Beíratott minket az Isten a szeretet iskolájába.

(Részlet Peter Orban: A rejtett valóság – Bevezetés az ezoterikus gondolkodásba című könyvéből.)

Ez a történet egy álomvilágban játszódik. Két személy találkozik a világegyetemben, a fényhez vezető útjukon.

Egy időre kapcsolatot teremtenek, és arról beszélnek, ami mozgatja és foglalkoztatja őket.

Egész idő alatt zene veszi körül őket – álomzene. A szférák zenéje.

Férfi: Látlak! Hé, te!

Látlak, ott pörögsz és forogsz kis távolságra mellettem.

Te is látsz engem? Itt vagyok jobbra tőled!

Nő: Igen, szervusz!

Én is látlak téged. (Szünet)

Olyan nagy távolságok vannak itt, és annyira egyedül érzem magam. Menjünk kicsit közelebb egymáshoz, és repüljünk egy darabig egymás mellett. Azt hiszem…

Férfi: Igen, menjünk közelebb egymáshoz. Sokkal nagyobb örömet szerez beszélgetni egy kicsit és együtt bukfencezni. Hogy hívnak?

Nő: A nevem „nő”. És téged hogy hívnak?

Férfi: A nevem „férfi”. (Szünet)

Nézd, össze tudjuk kötni a fonalainkat. Olyan, mintha összekötő zsinórok lennének. Most közelebb kerültünk egymáshoz, és nem fogunk olyan könnyen elsodródni. Nem veszítjük el egymást olyan könnyen.

Nő: (Némi gondolkodás után) Igen, ez remek lenne, tegyünk így. (Zene, amely mintha az összekapcsolódás folyamatát jelképezné)

Most összekapcsolódtunk egymással. (Szünet)

Olyan jó valakivel együtt ugyanabban az irányban repülni. Azt hiszem…egyedül sem rossz, de együtt sokkal szebb. Mindig megnyugtató érzés látni, hogy vannak még olyan lények, akik ugyanabba az irányba tartanak, és ugyanolyan az érdeklődésük. Hiszen nagyon gyakran találkozunk olyan emberekkel, akik egészen másfelé akarnak menni, és akkor jön a vita, a veszekedés, a huzakodás.

Férfi: Igen, én is úgy gondolom, hogy együtt felemelőbb. Együtt nevethetünk, örülhetünk, jól érezhetjük magunkat, és történeteket mesélhetünk egymásnak.

Nő: Valóban hatalmas távolságok vannak idekint, olyan sok csillaghalmaz, akárcsak mi. Olyan sok tér, annyi világ. Minden csillagokkal van borítva, mi pedig együtt repülünk, nyugodtan, de mégis nagyon gyorsan, ugyanabba az irányba!

Látod ott azt a hatalmas csillagot ott a végtelen messzeségben? Már régóta abba az irányba repülök, és valahogy egészen más, mint a többi csillag. Más, mint bármelyik másik csillag.

Férfi: Igen, én is abba az irányba repülök. Sokáig nem tudtam, de nemrégen megértettem, hogy arrafelé repülök. Mintha valami bennem oda vonzódna.

Nő: Velem is ugyanez a helyzet. Az a csillag nagyon vonzó, nem gondolod?

Olyan… mágneses vonzerejű.

De azt hiszem, hogy még nagyon sokáig tart, amíg elérjük.

Férfi: Nagyon gyorsak vagyunk ugyan, és a gondolat sebességével elérjük a többi csillagot, átszáguldunk rajtuk, és máris magunk mögött hagyjuk őket. De néha pontosan azt érzem, amit te. Ez a világos, hatalmas csillag, vagy bármi legyen is, nagyon erősen vonz.

Nő: A gondolat sebességével, ez igazán találó. Néha az a benyomásom, hogy én magam is gondolat vagyok: úgyszólván egy idea. Egy idea, amely szárnyakat kapott. Természetesen tudom, hogy nem igaz, de időnként mégis azt hiszem, hogy angyal vagyok. Hatalmas angyal, és óriás szárnyaimmal végigsiklok a világmindenségen a fény felé. A fény mozgat, a fény vonz, a fény magához vonz.

Férfi: Meg vagyok győződve róla, hogy ez a fény nem is csillag, azaz nem nap, hanem egy hatalmas világegyetem, egy önálló univerzum. De ebben a világegyetemben nincs olyan sötétség, mint a miénkben, hanem fehérség, vagy csillogás, vagy fényesség. Pontosan fordítva, mint itt, ahol mi mozgunk.

Nő: Igen, te is érzed időnként, hogy sohasem fogjuk elérni azt a világot, mert túlságosan lassúak vagyunk, és a sebességünk nem elég ahhoz, hogy eljussunk oda? Már nagyon régóta repülök, rettenetesen régóta, de nem érzem, hogy közelebb jutottam volna a fényhez.

Férfi: Igen, a sebesség. Én is gondolkodom rajta. És időnként azt hiszem, hogy nem is a távolság a fontos, hanem a sebesség.

Nő: Úgy érted, hogy mindegy, milyen messze van a fény, ha elég gyorsak vagyunk, akkor odaérünk?

Férfi: Nem, nem így értettem. Nem érhetünk oda sebességgel, hanem csakis sebességként. Függetlenül attól, hogy mekkora a sebességed, sohasem fogsz odaérni.

Mert nem az előtted álló útszakasz hossza a lényeges. Ha a sebességed elért egy bizonyos pontot, magától megérkezel. De csakis a legnagyobb sebesség vihet oda egy szempillantás alatt. Más szóval: ugyan a sebesség a cél, de akkor már nem sebesség, hanem valami egészen más. Akkor már mindenség, fény, kezdet és vég. Akkor egyszerre érted el azt a pontot, ahonnan elindulsz, és azt, ahová megérkezel… Pontosan nem tudom ezt szavakkal elmagyarázni.

Einsteinnek is volt egy hasonló ötlete, és egy fizikai törvényt fogalmazott meg belőle. Azt mondta, ha egy test eléri a fénysebességet, akkor annyira kiterjed, hogy mindent magába foglal. Akkor ez lesz a mindenség. De mert ez nem lehetséges, mondja Einstein, a testek sohasem érhetik el a fénysebességet. A fénysebesség ugyanis azt jelenti, hogy az elérésekor automatikusan fénnyé változol. Azzá a fénnyé, amit ott látsz magad előtt. De ezt már nem Einstein mondta, ezt én gondolom így.

Nő: Milyen okos vagy! De ez nekem túlságosan bonyolult, én nem értek a műszaki kérdésekhez.

Észrevetted, hogy állandóan elrepülünk más csillaghalmazok mellett? Egyszerűen elreppenünk mellettük, és közben ők is élőlények, akárcsak mi.

De ők nem haladnak a fény felé, hanem állnak.

Férfi: Nem, nem állnak. Ha alaposabban megfigyeled, láthatod, hogy mi sokkal gyorsabbak vagyunk, és azért tűnik úgy, hogy állnak. Valójában ők is mozognak.

Nő: Valóban így gondolod?

Talán igazad van. Éppen most előzött meg bennünket egy csillaghalmaz. Ott hátul száguld. Talán ő is úgy látja, hogy mi állunk. Nézd csak, ő is a fény felé repül, ugyanabba az irányba, amerre mi is tartunk. Ez lenne talán az egyetlen lehetséges irány?

Férfi: Igen, azt hiszem igazad van. Valamennyien ugyanabba az irányba repülünk – de mindenki más pontról indul. Az egyik lassú, a másik gyors, a harmadik még gyorsabb. De nem tudom elképzelni, mi az oka, hogy az egyik annyira lassú, és a másik annyira gyors.

Nő: Talán őket jobban vonzza a fény, mint bennünket, vagy talán sokkal könnyebbek. A madaraknál ugyanez a helyzet – a nehezebbek lassabban repülnek, mint a könnyűek. Mi talán túlságosan nehezek vagyunk. Még sok súly nehezedik ránk. Akárcsak a hőlégballonban, talán nekünk is ki kellene dobnunk a nehezéket. A homokzsákokat, amelyek visszahúznak.

Férfi: De hogyan? És mit?

Nő: Én sem tudom. De azt hiszem, azért vagyunk olyan nehezek, mert ragaszkodunk egymáshoz. Mert te és én, a két csillaghalmaz, össze van kötve egymással.

Férfi: Gondolod, hogy gyorsabbak lennénk, ha elengednénk egymást?

Nő: Azt hiszem. De talán nemcsak egymást kell elengednünk, hanem sok más vágyunkat is; azt a vágyat, hogy együtt játsszunk, együtt bukfencezzünk, és beszélgessünk.

Minden összekapcsolódási kísérletünk, minden kérdésünk, minden beszélgetésünk és minden bukfenc energiát emészt fel, és talán ez az energia hiányzik a megfelelő sebességhez.

Férfi: Úgy gondolod, hogy nem kellene ennyi szót elvesztegetnünk?

Nő: Nem tudom, talán először minden szót el kellene veszítenünk. El kell veszítenünk, magunk mögött kell hagynunk a szavakat.

Férfi: Nem értem!

Nő: Nézd, olyan sok minden van bennünk, amit még nem veszítettünk el. Például az a sok szó, amelyeket még nem mondtunk ki. És amíg ki nem mondtuk őket, addig bennünk vannak. Addig még nem „veszítettük el” őket, és sok más dolgot szintén nem. Mindez rajtunk csüng, mint a homokzsák a hőlégballonon, és nehézzé tesz.

Férfi: De mielőtt összekapcsolódtunk volna, ugyanilyen gyorsak voltunk. Hiszen nem lassultunk le, ugye?

Nő. Valóban. De amíg bennünk él a vágy, hogy együtt repüljünk valakivel, addig nehezek vagyunk. Mindegy, hogy együtt repülünk-e, vagy nem. Nézd, azért tudunk összekapcsolódni, mert ugyanolyan gyorsak voltunk. Te ugyanolyan gyors vagy, mint én, ezért kapcsolódhattunk össze. Nemrégen egy másik csillaghalmazzal voltam összekapcsolódva, amely túlságosan lassú lett, és elengedett engem, cserbenhagyott. (Szünet.)

Nem, azt hiszem, ez nem így van.

Tévedtem. Nem ő hagyott el engem, mert lelassult (elgondolkodva), hanem én hagytam el, mert gyorsabb lettem. (Szünet)

Már értem. Azt hittem, ő hagyott el engem, mert lassabb lett. Emiatt nagyon elszomorodtam, és magányosnak éreztem magam. De most már sejtem, hogy ez nem is lehetséges… nem lehet lassabbá válni. Csak felgyorsulni lehet, és én gyorsabb lettem. Akkor engedett el. El kellett engednie, mert gyorsabb lettem. Valóban nem lehet lelassulni…

Férfi: Úgy gondolod tehát, hogy talán nekünk is el kell szakadnunk egymástól? Mármint ha… ha az egyikünk felgyorsul?

Nő: Igen, az, aki gyorsabb lesz, mindig elhagyja a másikat. Vagy pont fordítva? Az egyik még egy ideig próbálkozik azzal, hogy magával rángassa a másikat. Megpróbálja a gyorsabb pályára húzni, de aztán észreveszi, hogy ez nem lehetséges. Nem tudom felgyorsítani a másikat, csak azért, mert én így akarom.

Férfi: És akkor a lassabb hagyja el őt?

Nő: Igen, azt hiszem, a lassabb hagyja el a gyorsabbat. De a gyorsabb hiszi azt, hogy elhagyták. Ő szenved többet.

Férfi: Nem tudom elhinni. Mindez teljesen új a számomra. Először végig kell gondolnom. Egyszerűen nem tudom elhinni, amit mondasz.

Azt tudom, hogy eddig én hagytam el a többi csillaghalmazt.

Előbb vagy utóbb unalmassá váltak számomra, és akkor elmentem.

Mindig így volt.

Nem volt kedvem összekötve lenni valakivel.

Megszakítottam a kapcsolatot, és elrepültem.

Nő: És szomorú voltál?

Férfi: Hát igen. Mert azt éreztem, hogy a másik nem az a társ, aki a szemem előtt lebegett. (Szünet) Furcsa szókapcsolat – valaki a szemem előtt lebeg… És a te szemed előtt én lebegtem?

Nő: Nem, te mellettem lebegtél.

És a másik szomorú volt, amikor elmentél?

Férfi: (Rövid szünet után) Igen, és hosszú időn át éppen ezért volt olyan nehéz számomra a szakítás. Mindig szemrehányásokat tettem neki, mert annyira magával rángat. Nem hagyott nyugton, mindig azt akarta, hogy csináljak valamit. Amíg végül azt mondtam, hogy hagyjon békén.

Nő: Azt hiszem, azt akarta, hogy gyorsabb légy. Ki akart rángatni a nyugalmadból. Hogy te is gyorsabb légy. Mint ő. És akkor a kapcsolatotok feszültté válik, és az összekötő szálak is megfeszülnek. Észrevetted, hogy már a mi összekötő szálaink is feszesebbek lettek? Nem tudom, hogy én húzlak-e téged, vagy te húzol-e engem. Van különbség?

Hagyd abba, ne rángass! (Szünet)

Vagy én hagyjam abba a rángatásodat?

Játsszunk inkább egy kicsit! Voltaképpen nagyon szívesen vagyok együtt veled.

Férfi: De én nem rángatlak!

Én is szívesen maradnék veled, de én is érzem, hogy egyre inkább megfeszülnek az összekötő szálak.

Nő: Igen, most teljesen világosan látom, hogy gyorsabbá válok. Vagy tévedek? Hátramaradsz – a kapcsolatunk feszültté vált.

Férfi: Azt hiszem, most már értem. Értem, mit akartál mondani.

Pedig még annyi kérdésem lenne.

Még mielőtt elmész, mondd meg, mekkora sebességet kell még elérnünk, amíg magunk is elkezdünk sebességgé válni?

Amíg megérkezünk?

Nő: Nem tudom. Azt hiszem, mi csak egyetlen részletet látunk, tehát csak egy gyorsulási pályát. De azt hiszem, még nagyon sok ilyen pálya létezik.

Ha te vagy egy pályán a leggyorsabb, akkor egyszerre csak egy ugrással egy magasabb szintű pályán teremsz. De ezen az új pályán te vagy a leglassúbb, és mindenki más elszáguld melletted. Ez nagyon fáj, hiszen az előző pályán te voltál a leggyorsabb – azt is mondhatjuk, te voltál a király –, és most a következő, magasabb szintű pályán te vagy a leglassúbb, akárcsak egy koldus; egy koldus, aki pontosan tudja, milyen volt királynak lenni.

Férfi: (Már kissé a háttérből) Úgy gondolod, hogy egy koldus gyorsabb lehet, mint egy király?

Nő: Igen, egészen biztosan. Attól függ, melyik pályán vagy király, és melyiken koldus.

De ez talán nem is olyan lényeges, hiszen mindig csak azzal a pályával kerülünk érintkezésbe, amelyen éppen repülünk.

Csak azokkal a csillaghalmazokkal kerülünk kapcsolatba, akik ugyanolyan gyorsak, mint mi. A többiekkel nem is találkozhatunk. Vagy ők száguldanak el mellettünk, vagy mi őmellettük.

Csak azokkal tudunk kapcsolatba lépni, akik ugyanolyan gyorsak, mint mi. Csak őket „rángathatjuk”.

Férfi: De én nem rángatlak! (A hang messze a háttérből jön)

Maradj még egy kicsit! Olyan sok kérdésem van. Úgy gondolod, hogy minden lény, akivel közünk van egymáshoz, ugyanolyan gyors, mint mi? Tehát azok, akik szerepet játszanak az életemben, nem lassabbak és nem gyorsabbak, mint én? Még a takarítónőm sem?

Nő: Senki. A takarítónő sem lehet gyorsabb, mint a császár, akinek a palotáját takarítja. Ha nem így lenne, akkor valaki más palotáját takarítaná.

Férfi: (A hang egyre inkább eltávolodik) Az egyéves gyermekem is ugyanolyan gyors, mint én?

Nő: Az egyéves gyermeked is.

Férfi: (Messze távolból) Maradj még. Olyan sok kérdésem van. Mit tegyek a kérdéseimmel, ha te már nem leszel itt?

Nő: Tedd fel őket. Nem csak minden szót, de minden kérdést is el kell veszítened.

Férfi: (Miközben tovább beszél, a hangja fokozatosan elhalkul a távolság növekedése miatt. A zene ugyanolyan hangerővel szól, és elnyomja a férfi kérdéseit)

De hogyan veszítsem el a kérdéseimet?

Mit tegyek, ha te már nem vagy itt?

És mikor fogok végigrepülni valamennyi pályán?

És miért érzem magamat egyszerre ennyire nehéznek?

Neked nincsenek kérdéseid?

Most én hagytalak el téged, vagy te engem?

Hallod? Szomorú vagyok!

Nagyon szomorú vagyok!

Most előttem vagy? Vagy mögöttem?

Felgyorsultam…

(Szünet)

Nő: (A megszokott hangján)

Hé, te! Látlak!

Látlak, ott pörögsz és forogsz kis távolságra mellettem.

Te is látsz engem?

Itt vagyok, balra tőled!

Férfi: (Teljesen más férfihang) Igen, szervusz!

Én is látlak téged. (Szünet)

Olyan nagy távolságok vannak itt, és annyira egyedül érzem magam.

Menjünk kicsit közelebb egymáshoz, és repüljünk egy darabig egymás mellett.

A zene lassan elhalkul, majd teljesen elhallgat.

Ősidők óta a világ rendje az, hogy a családfő elmegy, ‘levadássza a mamutot’, s hazatérve a zsákmánnyal biztonságot, bőséget visz azok életébe, akikért ő felelősnek érzni magát. Ez a rend az, ami az addig gyümölcsöző állás vagy vállalkozás elvesztése, megszűnése esetén a feje tetejére áll. És nem elég, hogy önmaga számára ennek mentén a férfi egy másodperc alatt elértéktelenedik, de a közvetlen környezete is lépten nyomon azt hangsúlyozza, hogy bizony, jól teszi, ha ezt érzi.

Valóban megrendítő átélni, hogy az, akiben eddig bízhattunk, akire nyugodtan támaszkodhattunk, most csupán ingatag, labilis hátteret nyújthat. (ANYAGILAG, és ilyenkor ezt nem szabadna elfelejtenie a mellette lévő nőnek!) De nézzünk kicsit mögé, mi is történik, mi húzódik egy ilyen válsághelyzet hátterében.

Ugyanúgy, mint általában bármilyen válság, lehet érzelmi vagy anyagi, ez is a változás, változtatás, a nagytakarítás szükségességét jelzi. (A válságokról írt korábbi gondolataim ITT) Erő és lehetőség bújik meg a látszat mögött, s ha képes vagy ilyenkor nem áldozatszerepbe süppedni, hanem hátralépve, kívülről szemlélni, mi is zajlik az életedben, tisztán láthatod, hogy nem átokról, hanem áldásról szól ez az életszakaszod. Hiszen – bár néha fájdalmasan -, ilyenkor világosan ráláthatsz, ki vagy, és hol állsz a világodban.

Most nagyszerű esélyt kapsz arra, hogy újragondold, esetleg újratervezd, mit is csinálnál valójában, mivel foglalkoznál, mi az, aminek megvalósítása örömöt, boldogságot hozhat számodra. Persze, amikor valami teljesen újat kezdünk építeni az eltakarított romok utáni tiszta alapra, az időt, kitartást, cselekedetet igényel. Ezért legyél megértő, kegyes önmagaddal szemben, ne ‘harcolj az elemekkel’, hanem várj a tökéletes időzítésre. Gondolom, most bólogatsz, hogy igen, igen, csak éppen közben mekkora külső nyomásnak, mennyi elvárásnak és ítéletnek vagy kitéve. Ez így van. De ha te nem szenvedő alanya vagy az élethelyzetednek, hanem az új lehetőségét látva éled meg azt, akkor energetikailag is más lesz az üzeneted a környezetednek. Egyértelműen azt fogják érezni, hogy átmeneti állapotról van szó, ami a fejlődésedet szolgálja, s még ha be is próbálkoznak nálad lenéző, megvető, türelmetlen magatartással, az ‘lepattan’ rólad, nem érint, hiszen önmagadban biztosan helyeden vagy.

Azonban, ehhez elengedhetetlenül szükséges, hogy éreztesd azt a sziklaszilárd, férfias eltökéltséget, ERŐT, amivel neki vágsz az új kalandnak, amivel nekifogsz kitakarítani, rendbetenni, s elindítani az új minőségű életedet. (A nőknél ez a pont, ez a lehetőség többnyire érzelmi, párkapcsolati válság ruhájába öltözve érkezik, s a külvilág számára abszolút elfogadható, ellentétben a férfiak munka, karrier válságainak következményeivel. Ez is elgondolkodtató lehet…)

Igen, néha ilyenkor adatik meg az a különleges lehetőség, hogy végre tisztán láthasd a környezetedben élőket, ráláthass, hogyan is viszonyulnak hozzád VALÓJÁBAN. És, ezek a szembesülések roppant fájdalmasak tudnak lenni! Óhatatlanul átrendeződnek baráti, párkapcsolati viszonyaid. Hiszen rájössz, kik azok, akik feltételekhez kötötték a szeretetüket (ez esetben anyagi feltételekhez: ‘Ja, hát így már nem kellesz annyira!’) De fogadd ezt is a takarítás, a rendbetétel elengedhetetlen részeként. Bár, többnyire sajnos ezt közvetítik feléd, te ne érezd magad bűnösnek, mert semmi okod rá. Ha bűntudatod van amiatt, hogy ilyen helyzetbe kerültél, elkezded tudatalatti kényszer hatására ezeket ‘jóvá tenni’, s mondjuk nem a saját férfiterületedre koncentrálsz, nem a saját utad takarításával és újraalapozásával foglalkozol, hanem átveszel úgynevezett női feldatokat, csak hogy megfelelj, hogy úgy tűnhessen, hogy továbbra is hasznos tagja vagy közösségeteknek. Ez persze, azt vonzza magával, hogy még kevésbé érzed magad férfinak, és így majd nem is tekintenek annak. Merthogy nem úgy viselkedsz! És ennek aztán jönnek sorra egymás után az önértékelésed létráján egyre lejjebb és lejjebb és még mélyebbre taszító következményei, amiket itt most nem szeretnék részletezni, de úgyis tisztában vagy vele.

Megoldás?

Örülj! Ünnepeld ezt a hatalmas lehetőséget. Így el tudod fogadni, s nem harcolni fogsz ellene, nem szembeszélben próbálsz… Tehát, a kulcsszó ELFOGADÁS. Értsd meg, fogadd el, engedd meg. Engedd meg magadnak a válsághelyzetedet, s váloztasd meg általa az életminőségedet. Próbáld meg a környezeteddel tudatni, hogy köszönöd, jól vagy, így is ugyanaz a csoda vagy, aki eddig voltál, s kérd támogatásukat arra az időszakra, amiben az újraprogramozásod megvalósíthatod. Azok társaságát fogadd, akik ebben partnerek, tölts velük minél több időt, vondd be őket gondolataidba, terveidbe, segíteni fognak. Azokat, akik, úgy érzed, elítélnek, lenéznek, hátráltatnak továbbra is, igyekezd elkerülni, s ezt úgy tudod megtenni, ha önmagadban biztosan állva nem juthatnak többet be hozzád, nem hathatnak rád negatívan.

Táncolj ki a Fénybe!

A félelem gyengítő energiája mellett van egy másik érzés, ami lesújtó erővel hat ránk, meghatározza, sötétre festi pillanatainkat, életünket egészen addig, míg meg nem értjük, s ez által átalakítva azt meg nem szabadulunk tőle. Ez a DÜH, más szóval harag. Érdemes foglalkozni vele, hiszen a félelemhez hasonlóan alacsony rezgésszintet eredményez, amiről már tudjuk, hogy életünk alakulására egyáltalán nem kedvező hatásokkal bír. Ráadásul blokkolja fejlődésünket, tévutakra visz, eltakarja, leplezi a Valóságot.

Amikor dühös vagy valakira, nézd meg MIÉRT tulajdonképpen? Azért, amit a másik tett? Vagy esetleg azért, ahogy a tette rád hatott? Én úgy gondolom, ez az utóbbi az igaz. Soha nem a másikra haragszunk. Gondolj végig egy helyzetet, amiben valaki feldühített, vizsgáld alapossággal, figyelemmel – mi is történt valójában? Tényleg őrá haragszol? Vagy magadra, amiért belevitted magadat ebbe a helyzetbe, nem hallgattál a megérzéseidre, félreismertél valakit, ráadásul nem először, vagy csalódtál, mert nem teljesítette be hozzá fűzött reményeidet, álmaidat, vágyaidat, kudarcot vallottál valamiben újra? Vagy netalán tükröt mutatott, amivel nem szívesen szembesülsz? És sorolhatnám… Gondold végig, mi van, ha igaz, amit mondok, s ilyenkor nem a másikra haragszol, hanem ÖNMAGADRA?

Tudom, nehéz ezt beismerni, elfogadni, hiszen sokkal egyszerűbb a másikban keresni a hibát, másra mutogatni, kígyót-békát kiabálni rá, ítélkezni felette. Ez roppant könnyű megoldás, de nem visz hosszú távon messzire. Amikor vadul másra, másokra mutogatsz, emlékezz a régi buddhista bölcsességre, miszerint: nézd meg a másikra mutogató kezedet, s látni fogod, csupán egyetlen ujj mutat rá, három pedig önmagadra irányul! Tiszta kép… a másikról mondott ítélet önmagadról, önmagadnak szól. 

Ha ezt veszed alapul, a harag téma egészen más megvilágításba kerül. Valakire dühös vagy, s ez elvisz önmagad megértéséhez. Persze, csak ha hajlandó vagy szakítani a hagyományaiddal, s mostantól a felelősséget nem hárítani, hanem felvállalni akarod. Ezek után jöhet csak a Megbocsátás.

Ha haragszol valakire, akkor valamikor meg kell érkeznie a megbocsátásnak is, hiszen amíg ez nem történik meg, nem nyughat a lelked, nem lehet béke benned, s így napjaidban sem, hiszen beárnyékolja a Bűntudat. Alaposan megtanultad a leckét, pici korodtól tanították a bocsánatkérést, magadévá is tetted, képes is voltál rá rengetegszer az életedben, csak közben azt nem értetted, miért van az a furcsa, gyomorremegős érzés benned, amikor bocsánatkérésedre válaszul megérkezett a ‘nem haragszom’ válasz. Megértheted, ha megnézed, mi játszódik le, amikor most már felnőtten úgymond ‘megbocsájtasz’ valakinek a ‘bűnéért’.

Amikor nagylelkűen megbocsájtasz az ‘ellened vétkezőnek’, semmi más nem történik, mint hogy burul az egyenrangúság ebben a kapcsolatban. Fölé emelkedsz, lenyomod, s még inkább tudatosítod a másikban, hogy te mennyire nagyon nemes és jó vagy, ő pedig ezzel ellentétben mennyire nem az. Érdemes ezek mentén végiggondolni, hányszor kötelezik a felnőttek a gyerekeket bocsánatkérésre, s hogy miért is?! Hiszen a szülő-gyermek kapcsolat nem hatalmi játszma, ha valami, hát ez nem erről kell hogy szóljon az életünkben, épp elég az, ami kívülről érkezik…

De hát akkor mit tegyél, hiszen a megbocsájtás szükséges, mert egészen addig fogságban tart a düh, harag, egészen addig mérgez, amíg meg nem bocsájtasz. Most, hogy már tudod, a dühöd, haragod, bosszúságod, ítélkezésed tulajdonképpen nem a másiknak, másikról szól, hanem önmagadnak, önmagadról. Így egyszerű a megoldás: nem a másiknak, hanem ÖNMAGADNAK KELL MEGBOCSÁJTANOD! Minden apróságért, minden nagy felismerésért, érzésért, ami egy másik emberen keresztül így érkezik meg hozzád. Csak mondd ki: ‘megbocsájtok magamnak a kudarcomért.. megbocsájtok magamnak azért, mert hagytam, hogy becsapjanak… megbocsájtom magamnak, hogy nem vettem észre… stb. Ha figyelsz, mindig pontosan fogod tudni, mikor miért kell megbocsájtanod önmagadnak.

Amikor sikerül megbocsájtanunk magunknak, akkor születik meg az Elfogadás. Önmagunk elfogadása. Sokszor hallhattál már arról, mennyire fontos a másik elfogadásának képessége, de ahhoz, hogy ez Valóban sikerülhessen, mindenek előtt és felett Önmagadat kell elfogadnod. Ha ez sikerül, nem lesz több düh, gyűlölet, ítélkezés – csak az a tiszta lap önmagad számára, amivel a világra érkeztél.

Hófehér, tiszta lappal érkezel a világba, nincs bűntudat, harag, szégyen, csupán nyitott, befogadó, felszabadult, boldog lelked. Aztán a külső körülmények hatására ez az énkép lassan, de biztosan megváltozik, kialakul a hitrendszered, összezavarodsz, bezárkózol, félsz, már azt sem tudod, ki vagy, ELSZIGETELŐDSZ, mert nem bírod már mások ítéleteit feldogozni, s egy palánk mögé húzódva remegő gyomorral bizalmatlanul pillogsz a világra, az emberekre, s egyetlen dologra vágysz mérhetetlenül: a TISZTA LAPRA.

Hát, itt az ideje, hogy ne várj tovább, ne másoktól várd a vágyott tiszta lapot, hanem teremtsd meg magadnak!

„Az Örökkévalóság szemében nincs vétek. Nem vétkezhetünk, mert ajándékba kaptuk az emberi életet, amelyben felfedezőúton vagyunk. Megfigyelhetjük, mi történik, és anélkül, hogy ítélnénk fölötte, eldönthetjük, hogy rossza az íze, a szaga, vagy az általa keltett benyomás nem felel meg a mi utunknak. Mondjunk rá áldást, és menjünk tovább. Így tehetünk eleget a mindenkit átölelő szeretet parancsának. Ez nem azt jelenti, hogy szeretnünk kell valakinek a tetteit vagy a viselkedését, de ne nevezzük rossznak. Ez nem tartozik az utunkhoz. Ne pazaroljunk rá energiát, se szóban, se tettben, se gondolatban.

Ha ítélünk, akkor meg kell tanulnunk megbocsátani is. Megbocsátani másoknak, megbocsátani a helyzeteknek, megbocsátani önmagunknak.

Ha csak figyelünk és nem ítélünk, nincs szükség megbocsátásra. A megfigyelés kéz a kézben jár a megértéssel, annak a tudásával, hogy mindenben a tökéletes Isteni Rend uralkodik. Csak a mi halandó elhatározásunkon múlt, ha nem nőttünk fel a tökéletességünkhöz. Naponta közelíthetünk lehetőségeinkhez, és velünk együtt lesz tökéletesebb a világ, amíg a csodaszép aranykör szemünk láttára vissza nem tér önmagába.’

(Idézet az utolsó Ausztrál bushman törzs vezetőjének szavaiból Marlo Morgan: Vidd hírét az Örökkévalónak című könyvéből)

Földelő kő – érzelmi, fizikai és szellemi egyensúlyt teremt. Enyhülést ad és nyugtat. Lassan, de hatékonyan hat.

Az achát finoman elősegíti önmagunk elfogadását, ezáltal erősítve önbizalmunkat. Hatékony, ha önelemzésre szánjuk magunkat. Fejleszti a figyelemösszpontosítást, így hasznos szellemi tevékenység esetén.

Csillapítja az elfojtott haragot, oldja a belső feszültséget, és segít, hogy a biztonságot önmagunkon belül találjuk meg.

Spirituális szempontból fokozza az élet rendkívüliségének a tudatát, erősíti a kötődést a kollektív tudathoz.

Stabilizálja az aurát, érzelmi és fizikai szinten tisztít. A szívre helyezve oldja az érzelmi rendellenességeket, melyek gátolják a szeretet elfogadását. A hasra téve serkenti az emésztést. Tisztítja a nyirokrendszert és a hasnyálmirigyet, gyógyítja a szemet.

A botswanai achát kitűnő kő, ha valaki le akar szokni a dohányzásról, segíti a szervezetben az oxigén felszívódását.

Csillagjegy: Bika, Ikrek, Rák, Skorpió

Ametiszt

Ametiszt az éberség, az igazságosság, és a belső béke köve. Növeli az akaraterőt, segít úrrá lenni a gyászon és a veszteségeken, támogatja a tudatosságot, az ítélőképesség, a konstruktív gondolkodás, és az összpontosítás fejlődését. Jót tesz a bőrnek, eloszlatja a duzzanatokat, zúzódásokat, enyhíti a feszültséget és a fájdalmakat, csökkenti a magas vérnyomást.
A Világos és Ibolyaszín-fehér Ametiszt a józanság, tisztaság, nyugalom és összeszedettség köve. Tartós fáradtság esetén pihentető hatású, nyugodtabbá teszi az alvást, megszabadít a letargiát okozó bánattól, segít elhagyni a ragaszkodást és a függőségeket. Megszünteti a fejfájást, jó a tüdőre, bőrre és az idegekre.
Csillagjegy: Kos, Szűz, Skorpió, Nyilas, Halak, Vízöntő

Akvamarin

Az AKVAMARIN a széles látókör és az előrelátás köve. Fejleszti a kitartást, az önfegyelmet, mégis könnyedséget, oldottságot hoz. A tévedések tisztázására, az elintézetlen ügyek befejezésére ösztönöz.
Enyhít az allergián, a szénanáthán, a szem, a légutak, a pajzsmirigy, valamint a húgyhólyag panaszain.
Csillagjegy: Bika, Ikrek, Rák, Szűz, Mérleg, Skorpió, Halak, Vízöntő

Aventurin

Az Aventurinról azt tartják, hogy vonzza a szerencsét és a gazdagságot.

Nyugalmat és kiegyensúlyozottságot hoz az életünkbe, a bátorságot, ambíciót, céltudatosságot erősíti, gondatlanságot, derűt biztosít számunkra.

Az allergiára és a testsúlycsökkentésre is kiválóan alkalmazható. Enyhülést hoz idegesség, stressz és alvászavarok esetén. Megelőzi a szívinfarktust és az érelmeszesedést, enyhítő hatása van a kiütésekre, gyulladásokra, a leégésre és a napszúrásra.

Csillagjegy: Bika, Rák, Mérleg, Nyilas, Vízöntő

Azurit

Az Azurit a felismerés, a tapasztalat köve. Segít felismerni és tisztázni az ellenőrizhetetlenül átvett elképzeléseket, megfontolttá és kritikussá, koncentrálttá tesz. Fejleszti a tudatosságot és az önismeretet.

Meditációs kő. Megóvja a fiatalságot a különböző életszakaszokban a kriminalitástól és a brutalitástól.

Élénkíti a máj, az agy, az idegek és a pajzsmirigy működését, javítja a reakcióidőt.
Csillagjegy: Nyilas

Berill

Gyógyhatás: állkapocs, bélrendszer, csuklás, hasmenés, influenza, máj, menzesz, mirigyek, mirigyduzzanat, rák (első stádiumban), szemek, szívkoszorúér, terhesség, verőér-elmeszesedés, vízerek, védelem.

A fehér berillt különösen a zsidók tisztelték mágikus kőként, mely erősítette az Istenbe vetett hitet. Segít idegességnél és idegrohamnál, támogatja a magabiztosságot és védelmet kínál a testnek és a léleknek.

Csillagjegy: Ikrek

Borostyán

A Föld gazdagságát vonzza magához, legalábbis eleink így tartották.
A gondtalanság, vidámság és bizalom köve.
Erősíti az önmagunkba vetett hitet.
Nagyon hasznos az emberi szervezet számára, hiszen jó a gyomorra, a lépre, az epére, a májra, az ízületekre, a bőrre, a nyálkahártyára, a mirigyekre és a belekre. Gyermekkorban megkönnyíti a fogzást, jótékony hatású az allergiára, a reumára és a cukorbetegségre is.
Csillagjegy: Ikrek, Oroszlán, Szűz, Skorpió, Nyilas, Bak és a Vízöntő

Citrin

Az élethez való bátorság köve. Életörömöt közvetít, javítja az önkifejezést, támogatja a depresszió felszámolását, segít feldolgozni és megérteni az életet.
Erősíti az idegeket, a gyomrot, a lépet és a hasnyálmirigyet. Hatékony – nem csak gyermekeknél – az ágybavizelés ellen is.
Csillagjegy: Bika, Ikrek, Oroszlán, Szűz, Skorpió és a Bak

Fluorit

Segít a tanulásban, vizsgák okozta feszültség esetén. Kiegyensúlyozottá tesz, jó társ a változásoknál. A szerelem, a megérzések, a bizalom köve.

Emberi kapcsolatoknál fokozza a szeretet-érzést.

Begyógyítja a sebeket, bőrsérüléseket, gyulladt pattanásokat. Allergia esetén is hasznos, valamint csont, gerinc és fog problémáknál.

Egyéb gyulladásokat is enyhít, például fogínygyulladást.

Továbbá tüdő és máj ‘gyógyszere’.

Csillagjegy: Vízöntő

Füstkvarc

Háromféle füstkvarc van: világos, szellem és sötét.

A világos a lazítás köve. Oldja a feszültséget, segít a stresszes helyzetekben, támogatja a józan, gyakorlati megfontolásokat.
Enyhít a fejfájáson, a nyak és hát feszültségén, csillapítja az idegi fájdalmat, és egyben erősíti is az idegeket.
A szellem füstkvarc arról kapta a nevét, hogy a tiszta kristályban repedések, roppanások láthatók.  Enyhíti a kudarctól, a vereségtől vagy a fájdalomtól való félelmet, segít megbirkózni a nehéz, nyomasztó dolgokkal. Erősíti az érzékelést és az idegeket, enyhít a fájdalmon és a feszültségen.
A sötét a terhelhetőség köve. Segít könnyebben viselni a megerőltetést és a stresszt, élénkké tesz és fokozza a munkabírást.
Fájdalomcsillapító hatású, segít gyakori sugárzás után (pl. röntgen)

További területeken: alacsony vérnyomás, fogyás, hasnyálmirigy, herék, idegek, izomrendszer, kábultság, kötőszövet, mellékvesék, nemi szervek, petefészek, rák, szív, szexuális zavarok, szövetek, termékenység, vesék, zsírszövet.
Csillagjegy: Szűz

Hegyikristály

Hatását már a hagyományos orvoslás is elismeri, és használja a hegyikristály felhasználásával készült különböző műszereket.

Fokozza az összes többi kő hatását, erősíti a test összes funkcióját, kiegyensúlyozó hatást gyakorol a lélekre. A legismertebb gyógykövek egyikének számít, minden kövek leggyógyítóbbikaként tartjuk számon.
Tiszta energiája minden más energiát mozgásba hoz.
Hegyikristálytűkkel bármely más követ feltölthetünk.

Hatással van a szemre, bőrre, izületekre.
Ellenállóképesség növelő, testi, lelki és szellemi kimerültség esetén,
a végtagok fáradtságérzete esetén is ajánlott.
Egyensúlyzavarok, epilepszia, érzéketlen testrészek esetén, szédüléskor, ájuláskor hasznát vesszük.
Harmonizálja a két agyfélteke működését, erősíti az agyalapi mirigyet.

Alkalmas a negatív energiák levezetésére, aura tisztítására erősítésére és védelmére, a kifejezőerő növelésére.
A hegyikristály gyógyhatásai szinte végtelenek,  hiszen minden területen hat, a felsorolás ezért nem teljes értékű.

Csillagjegy: mindegyik

Hematit

Az erő, kitartás, túlélés köve. Erősíti a nyirokrendszert és az immunvédekezést, segít a szív, a véredények és a hólyag panaszain, valamint a fertőzéseken, gennyes gyulladásokon. Elősegíti a vasfelvételt és a vérképződést, stimulálja a mirigyeket, a májat és az epét.

Életerő, életöröm, lelkesedés, önállóság, jó alvás köve.

Csillagjegy: Kos, Skorpió, Bak, Vízöntő

Jáde

Elsősorban vesebántalmak ellen használták.

Szabályozza az idegek, a vese és a mellékvese működését, az adrenalintermelést, egyensúlyba hozza a víz-, a sav-bázis és ásványianyag-háztartást. Jótékony hatással van a pihentető alvásra.

A maják a szerelem köveként tisztelték. Az indiánok körében a jadet az aranynál is többre becsülték.

Megszűnteti az előítéleteket, erősíti bátorságunkat és személyiségünket. A zöld jade egy termékenységet segítő kő.

Csillagjegy: Bika, Rák, Mérleg, Szűz, Vízöntő és Halak

Jáspis

A Jáspist a kitartás, a bátorság és az erő kövének tartják.

Pozitívvá, terhelhetővé és oldottá tesz, segíti a pihentető alvást.

Javítja a vérellátást, élénkít, serkenti a keringést, hosszú távon stabil immunvédelmet biztosít, tisztítja, regenerálja a szervek működő szöveteit, feszesebbé teszi a kötőszöveteket. Az Óceánjáspis ezen felül serkenti az emésztést, méregtelenít, jótékonyan hat a cisztákra és daganatokra is.

Segít a terhességben, emésztési zavaroknál, aktivizálja a szaporító szerveket, támogatja a májat, a lépet és a hasnyálmirigyet, erősíti a gyomrot és megakadályozza a hányingert. Támogatja a vérképzést, segít epilepsziánál és hólyagpanaszoknál.

Csillagjegy: Szűz, Bak, Nyilas és Skorpió

Kalcit

Meggyorsítja a lelki fejlődést, erősíti a tetterőt és az emlékezőképességet, támogatja az önbizalmat és a kitartást, nyugalmat és a higgadtságot. Különösen abban erősíti a magabiztosságunkat, amit tényleg megtanultunk, segít nekünk, hogy amit egyszer megtanultunk, azt ne felejtsük el olyan gyorsan.

A zöld kalcit felebaráti szeretet, szívélyességet, vidámságot ajándékoz.

Továbbá: csontok, fogszuvasodás, hasnyálmirigy, lép, vastagbél, vesék, világosság-érthetőség.

Csillagjegy: Bak, Ikrek

Karneol

Aktívvá, kreatívvá, életerõssé tesz, segít felismerni feladatainkat a Földön, megmutatja a hétköznapok értékeit és szépségét. Stabilizál, és párkapcsolati problémák esetén is ajánlott. Elûzi a bizonytalanságból fakadó félelmet, különösen ajánlott azoknak, akik a saját lábukra akarnak állni. Segít a vérzések elállításában, gyógyítja a sebeket, és különösen hatásos az ún nõi betegségek ellen.

Emésztés, az anyagcsere, a belek, a máj, az alhas, a keringés problémáira. Vérzés csillapító, erősíti az immunrendszert.

Javítja a vérképet.

Nőgyógyászati betegségek esetén is ajánlott.

Csillagjegy: Ikrek, Oroszlán, Szűz

Krizokolla

Az anya és a gyerek védő köve a terhesség ideje alatt. Több ókori nép a remény köveként tisztelte.
Általában más ásványokkal, mint pl. malachittal, kalcedonnal, kvarccal nő össze. Erősíti a májat, csökkenti a lázat, görcsoldó hatású, alkalmazható fertőzések, torokgyulladás és – malachittal együtt – a menstruációs zavarok esetén.
Csillagjegy: Ikrek, Szűz, Bika

Lápisz Lazuri

A királyok, a barátság, az égbolt köve.

Segít a nyugodt, békés, pihentető alvás elérésében.

A kommunikációban a tiszta, őszínte, igaz beszéd elősegítője.

Támogatja az igényt szerelemre, párkapcsolatra. Spirituális fejlődésnél a tisztánlátás, tisztánhallás biztosítója.

Általános nyugalmat biztosít, amiben könnybbé válik a koncentráció, tanulás, elkerülhetőek a félelmek, az izgatottság.

Torok, tüdő, fejfájás, gyulladások, bőrbetegségek, szemölcsök esetén, tisztítja az érfalakat, elősegíti a pajzsmirigy működését.

Csillagjegy: Nyilas, Szűz, Halak, Bak, Vízöntő

Malachit

A kaland, az intenzív élet köve. Mélyebbé teszi az érzelmi életet, átsegít a szexuális nehézségeken, fejleszti a képzelőerőt és a döntőképességet.

A nőket titokzatosabbá, elbűvölővé teszi. Megvéd a negatív hatásoktól. A múltban történt rossz dolgokon átsegít, oldja azokat. Erősíti a kitartást, őszínteséget.
Serkenti az agyat, az idegeket és a májat, méregtelenít, segít a reumán, a görcsökön és a menstruációs panaszokon.

Csillagjegy: Skorpió, Mérleg, Halak, Bak, Vízöntő és Bika

Napkő

A pozitív életszemlélet, a derűlátás köve. Fényhozó kőnek is nevezik.

Napsugarat hoz az életünkben, s az összes ezzel kapcsolatos jóérzést.

Életigenlést közvetít, enyhíti a félelmet, az aggodalmat és a depressziót. Saját erősségünkre és az élet napos oldalára irányítja a figyelmet.
Harmonizálja a vegetatív idegrendszert és a szervek együttműködését.

Szívproblémákra, mint pl. szívritmus-zavarra, a szív erősítésére használható. Különösen hatásos köszvény, ízület- és csontbetegségeknél és jó kísérő a hörgők, megbetegedésénél, asztmánál és vérellátási zavaroknál.

Csillagjegy: Oroszlán és Mérleg

Obszidián

A feloldódás köve.

Megszünteti a sokkot, traumát, a félelmeket, és a lelki blokádokat, oldja a gátlásokat, erőt ad, kezdeményezésre ösztönöz. Javítja a vérellátást, az érszűkületet, vérzéscsillapító, segíti, gyorsítja a sebgyógyulást.

Csillagjegy: Nyilas és Bak

Opál

A kapcsolatok köve.

17 fajtáját különböztetjük meg.

Serkenti az anyagcserét, és segít megszabadulni az “érzelmi szmogtól”. Ez utóbbi különösen fontos a Mérleg-szülöttek számára, akik mindenkivel békében akarnak élni, mindenkinek meg akarnak felelni. Az opál segítségével békét köthetnek azokkal, akiket valamivel magukra haragítottak. A néphit szerint a szivárvány színeiben ragyogó opál jelentős mértékben fokozza az erotikus vonzerőt, erősíti a szívet, kedvező hatása van a gyomor- és bélműködésre, elűzi a depressziót, valamint a sötétségtől való félelmet.

Csillagjegy: Nyilas és Bak

Pirit

Az önismeret köve. Segítségével megismerhetjük, megérthetjük kik és milyenek vagyunk valójában.

Gátlásokat, blokkokat, félelmet, aggodalmat old bennünk, fizikailag és lelkileg tisztít.

Láz- és gyulladáscsökkentő, támogatja az epe, a máj működését. Emésztés segítő, légúti problémák esetén is hatásos.

Csillagjegy: mindegyik

Rodokrozit

Az aktivitás köve.

Feloldja a szexuális gátlásokat, fokozza az igényt az erotikára.

Aktívvá, jókedvűvé tesz.

Dinamikus, szorgalmas munkavégzést segíti, teszi lehetővé.

Serkenti a keringést, növeli a vérnyomást, segít az altesti panaszokon, de a migrénen is.

Csillagjegy: Kos, Bika, Rák, Mérleg, Skorpió, Bak

Rózsakvarc

A szeretet, az együttérzés köve.

Fogékonnyá, segítőkésszé, szeretetteljessé és romantikussá tesz.

Rávilágít az igényeinkre és mások vágyaira, segít a szexuális nehézségeken, segíti a harmonikus együttélést.

Jó a szívbetegségekre, a vér és nemi szervek betegségeire. A nehezen teherbe esők nőknél is erősíti a termékenységet.

Viselőjének szerencsét hoz a szerelemben, megóvja tulajdonosát a válástól, és a városi szmog ártalmas hatásaitól. A szívcsakrára helyezve segít viselőjének leküzdeni az érzelmi sérülések okozta fájdalmat.

Csillagjegy: Bika, Rák, Mérleg

Rutilkvarc

Megszabadít a szorongástól, a határtalanság és a szabadság érzését közvetíti, kiváló ellenszere a depressziónak.

Segít újratervezni az életünket és bizakodással nézni a jövő elébe.

A rutilkvarc életereje hasznos a krónikus betegségekre, az impotenciára és a meddőségre. Kiegyensúlyozza a pajzsmirigyműködés, elűzi a parazitákat. Erősíti a légutakat, segít mandulagyulladáskor, jó asztma, bronchititis ellen, köhögéskor, szénanátha ellen.

Hatásos a tüdő betegségeinek esetén, gyorsabban múlik a középfülgyulladás,jó hatással van a gyomor és a bél területére is ( teltségérzetből eredő felfúvódás, bélgyulladás, bélgörcs, büfögés, gyomorégés, gyomorgörcs) . A hólyag és a vese területén hat a kőképződésre. Ízületeknél is megmutatkozik hatása: a váll, nyak feszülésénél, egyenessé teszi a tartást..
A rutilkvarc segítségével felismerhetjük, és újra felfedezhetjük valódi énünket.Segít látnoki képességeink felfedezésében.

Csillagjegy: Bika, Ikrek

Szodalit

Az idealizmus köve.

Megszünteti a felesleges bűntudatot, fokozza a tudatosságot, az idealizmust és az igazságra törekvést.

Segíti a folyadékfelvételt, segít a rekedtségen, a hang elvesztésén, a lázon, és a magas vérnyomáson.
A túlsúlyos embereknél fokozza a fogyókúra sikerét.

Csillagjegy: Kos, Oroszlán, Szűz, Nyilas, Bak és Halak

Tigrisszem

A távolság, az áttekintés köve.

Segít megőrizni az önuralmat szélsőséges esetekben is, támogatja a gyors felfogóképességet és a megfontolt cselekvést.

Enyhít a stresszen, a túlterheltségen és a külvilágból érkező hangulatok hatásán. Csillapítja a fájdalmat, szabályozza a mellékvesét és segít az asztmarohamokon.

Csillagjegy: Ikrek, Szűz, Oroszlán, és Vízöntő

Topáz

Gyógyítja a kötőhártya-gyulladást, megszünteti az étvágytalanságot, kedvezően befolyásolja a szív, a központi idegrendszer és a lép működését, a napfonat-csakrára helyezve megnyugtatja a lelket, enyhíti a depressziót, segít leküzdeni az idegességből eredő fejfájást, és az Ikrek- szülöttekre általában jellemző kapkodást és idegességet.

Csillagjegy: Ikrek

• Milyen gondolatok párosultak a vágyadhoz?

• Hogyan álltál hozzá a megvalósításához?

• Mennyire érezted reálisnak a vágyat?

• Mennyire volt fontos számodra, hogy reális-e?

• Mit tettél az eléréséért?

• Beszéltél-e bárkinek is az elképzelésedről?

• Mi volt az illető reakciója, s ez hogyan hatott rád?

• Szándékod mögött volt-e benned hit a megvalósuláshoz?

• Mit éreztél akkor, amikor kimondtad a vágyott dolgot hangosan – illetve, kimondtad-e, legalább önmagadnak?

• Mondtál-e az alábbiakhoz hasonlókat:

Á, nekem ez úgysem sikerülhet!

Nincs akkora szerencsém, mint másoknak!

Én általában peches vagyok!

Stb.

• Meddig jutottál ’álmodozásban’ akkor, amikor a vágyadat megfogalmaztad?

• Melyik volt az a pillanat, amikor már biztosan tudtad, hogy nem fog sikerülni, és feladtad azzal, hogy ’Tudtam, hogy így lesz, de legalább megpróbáltam’?

Most pedig kutass újra az emlékezetedben! Biztosan volt olyan, amikor tökéletesen vágyaid szerint alakultak a dolgok. Idézd fel nagyon pontosan a fenti kérdések segítségével. Vesd össze a kudarc élményeiddel. Hogyan látod, mi volt a különbség – BENNED?

Tudnod kell, hogy a legtöbb sikerességgel, bőséggel, boldogsággal kapcsolatos kudarcunkért a hitrendszerünk tehető felelőssé (ha mindenképpen muszáj okolnod valakit, valamit, akkor érdemes mélyen ebbe a témába merülnöd). Hitrendszerünk a külvilág ránk mért hatásaira alapul, aztán végül, úgy tűnik, elválaszthatatlanul részünkké válik. Összeadódik egy kép önmagunkról, de ez csupán a környezetünk által ránk testált minősítések hada, többnyire köze nincs ahhoz, akik és amilyenek mi valójában vagyunk. Majdnem az összes, életünket befolyásoló minőséget gyermekkorunkban kapjuk, néha áldásként, többnyire azonban béklyó formájában szüleinktől, tanárainktól, testvéreinktől, barátainktól, de kapjuk kéretlenül a szomszéd Gizi nénitől, az újságos bácsitól, később kollégáktól, hivatalnokoktól, és sorolhatnám a végtelenségig.

Nézd meg, milyen hatással vannak rád az alábbi mondatok. Hallottad-e bármelyiket is közülük, illetve eszedbe jut-e hasonló?

• A mi családunkban a nőknek soha nem jut boldogság.

• Pénzt csak vérrel, verítékkel lehet keresni.

• Ne nyúlj a pénzhez, mert mocskos!

• A mi családunk nem szerencsés fajta, ki se töltjük a lottószelvényt, mert minek?!

• A pénz nem boldogít.

• Könnyen jön, könnyen megy.

• Szerelem? Haha, az csak a mesében létezik!

• Csak addig nyújtózkodj, ameddig a takaród ér (majd, persze, megmondják, meddig ér a takaród)!

• Fölösleges megpróbálnod, úgysem fog sikerülni, nekem sem sikerült soha.

• Azt akarod csinálni? Jajj, múltkor hallottam, hogy a Gizi fia is elkezdte, bele is rokkant!

• Ne akarj túl sokat, mert odaföntről a fejedre koppintanak!

• A munka nemesít.

• A mi családunkban mindenki X betegségben halt meg.

• Becsületes ember éhen hal.

• Pénz nem terem minden bokorban.

• Tanulj meg szembenézni a valósággal!

• Ismerd fel a határaidat, s maradj azokon belül!

  Biztosan eszedbe jut még jó néhány, folytasd a sort bátran!

Az ilyen típusú mondatok aztán egy életre beoltanak siker, boldogság, kiteljesedés ellen. Jó hírem: abban a pillanatban, hogy ezeket felszínre hozod, s egy lépést hátrálva megvizsgálod, már el is határolódtál tőlük. Bár most még cipeled, de már nem magadban, önmagad szerves részeként, hanem kívülre helyezted, s mint egy zsákot a hátadon, még viszed pár métert. Hogy mennyit pontosan, az is rajtad fog múlni.

Elmesélem, mi okozta az én személyes gátamat a pénzzel kapcsolatban:

Abban nőttem fel, hogy a szüleim rengeteget dolgoztak. Elmentek reggel korán, későn értek haza, majd otthon folytatták másod-, harmadállásban a megélhetésért való küzdelmet. Igazán szorgalmasak és kitartóak voltak. Nagyon sokra vitték, mindent elértek, amire anyagilag vágytak, talán még annál is többet.

Én már másképpen álltam a munka dologhoz. Nem állt szándékomban minden időmet, sőt szabadidőmet munkára, tehát pénzkeresésre fordítani. Ebből aztán az következett, hogy hitrendszer általi blokkom megakadályozta azt, hogy meggazdagodjak. Mindig éppen csak annyi pénzem volt, ami feltétlenül szükséges volt az élethez. Soha egyetlen fillér nem érkezett hozzám pluszban, amit esetleg valami extra szórakozás félére költhettem volna.

Miért?

Hitrendszerem a következőket rögzítette:

Csak és kizárólag sok munkával lehet pénzt keresni. Szüleim, tegyük fel, 10 egység munkával 10 egység pénzt kerestek. Ezzel szemben én csupán 3 egységet fordítottam melóra (jött is a bűntudat rendesen…). Mi következett ebből? Csupán 3 egység pénzt voltam képes magamhoz vonzani, többet nem engedhettem meg magamnak. Ott volt a jól belém ivódott blokk, gát: ’Nem, nem, nem! Ha nem dolgozol, ne is egyél!’

Így utólag visszatekintve, erős döbbenet lett úrrá rajtam abban a pillanatban, amikor mindezt felismertem. Minden tiszta és érthető lett. Már tudtam, miért történt meg velem újra és újra ugyanaz a forgatókönyv által íródott cselekmény. Már világos volt, miért ’sújtott az átok’, hogy amikor 3 egység munkával 15 egység pénz jutott hozzám, váratlanul 12 egységnyi extra kiadás csapott be. Hitrendszerem szerint, nem érdemeltem meg. Hmmm…

Jó volt a felismerés, hogy az én készülékemben volt a hiba, nem pedig a sors fura játékának lettem elszenvedője. Jó volt a felismerés, hogy ledobhatom magamról e gátló tényezőt, s megváltoztathatom az életemet.

Főleg férfiaknál jellemző és gyakori egy másik gát, blokk, béklyó:

Szeretettől, tisztelettől vezérelve ’nem lépik át az apjukat’!  Valószínűleg sokkol téged is a mondat, de ha férfi vagy, belenézel a környezetedben élő férfiak életének, sikerének alakulásába, meglátod, mennyire igaz, szinte fájóan valóságos a fenti tény. 

Így gátolnak minket blokkjaink a kiteljesedésünkben. Ha legalább utólag meglátod, felismered a téged visszatartó tudatalatti béklyóidat, máris mérföldekkel közelebb juthatsz a jövőd sikeressé tevéséhez, hiszen nem önmagadat hibáztatod kudarcaidért, nem képességeidet tartod kevésnek a sikeredhez, nem a sorsot okolod.

Remélem, most már te is érzed és látod, hogyan és hol tud hatni rád a külvilágból érkező információ áradat, hogyan válhat egy-egy beléd égetett szó drámaian pusztító erejűvé számodra. Láthatod, hogyan alakultak ki korlátaid, gátjaid mindattól, ami életed során elért hozzád a környezetedtől.

Vannak nomád törzsek, ahol úgy oldják meg a gyerekfelügyeletet amíg dolgoznak a felnőttek, hogy rajzolnak a porba egy kört, a közepére helyezik a gyereket, s azt mondják neki, hogy ne merészeljen kijönni a körből, mert varázsereje van, s aki kijön belőle, annak hatalmas baja lesz.  És a gyerek ott marad a körben. Meg sem próbál kijönni belőle. Mi több, később már körre sincs szükség, elég csak kimondani, hogy a körben áll…

Hitrendszered blokkjai hasonló köröket, kerítéseket, korlátokat építettek köréd. A korlátok között meg kell találnod önmagadat, de ehhez, mint a hagyma héját, majd rétegeit, egyenként le kell választanod magadról minden egyes kerítéslécet.

Eljött az ideje, hogy felismerd ezeket, s szépen egyenként, vagy drasztikusan egyszerre az összeset lebontsd, s megtapasztald végre a szabad akarat, s a teremtő erő adta fenséges, egyedülálló érzést. A valódi boldogságot – önmagadat, a létedet.

“A zen szerint, ha eldobod a tudást – és ebbe a tudásba mindent beleértek: a nevedet, az identitásodat, mindent, mert ezeket másoktól kaptad -, ha mindent eldobsz, amit másoktól kaptál, akkor lényed egy teljesen más minőséget nyer: az ártatlanságot. Ez a személyed, a személyiséged keresztre feszítése lesz, melyet majd az ártatlanságod feltámadása követ. Újra gyermekké válsz; újjászületsz.” (osho)

A Katalizátor minden egyénnél különböző, s mivel ez tulajdonképpen a kiteljesedett, boldog életed megteremtésének kulcsa, szükséges nagy gondossággal, odafigyeléssel megtalálnod, megválasztanod. Igyekszem ebben a segítségedre lenni, megadom a szükséges információt, technikákat, de a siker itt is rajtad múlik. Azon, hogy mennyire vagy képes belemenni az érzéseidbe, mennyire vagy képes túljutnod a beidegződéseiden.

Gyakorlat a Katalizátorod megleléséhez: Ragadj papírt, tollat. Keress egy csendes zugot, nyugodt napszakodban. Rendezd finommá a környezetedet – legyen tiszta, békés, kapcsolj ki tévét, rádiót, telefont, ne zavarjon senki, semmi. Érezd a szentségét, rendkívüliségét ennek a gyakorlatnak, tudd pontosan, hogy életed megváltoztatása a tét, emeld az egekbe a fontosságát. Gyújts gyertyát vagy füstölőt, helyezkedj el kényelmesen. Hunyd be a szemed, vegyél néhány mély levegőt, s minden kifújással lazulj, lazulj, lazulj.

Figyelmedet aprólékosan vezesd végig testeden. Kezdd a lábfejeddel, s haladj felfelé. Érezd, ahogy ellazul a lábad, könnyűvé válik, a kellemes bizsergés érzetével. Így haladj a fejed búbjáig. Ekkor vegyél újra egy mély levegőt, s lassú kifújásával érezd, ahogy még közelebb kerülsz a középpontodhoz, a külvilág pedig egyre kisebbnek, távolinak tűnik. Körülbelül 10 percig ne csinálj semmit. Csak legyél ebben az állapotban. Ne foglalkozz az elmédben megjelenő képekkel, gondolatokkal. Ha felbukkan egy, hagyd, hadd szálljon tova, ne menj bele.

Most, hogy lecsendesedtél, tedd a következőt: Kutass emlékeid között. Olyan ’valamit’ kell találnod, aminek felidézése jóleső érzéseket kelt benned. Sőt, tovább megyek, nem csupán jólesőt, hanem a földöntúli boldogság szétáradó érzését. Ez lehet egy esemény, személy, helyszín, kép, dal, film, állat – bármi. Jöhet gyerekkorodból, felnőttkorodból. Figyeld a felbukkanó kép hatását. Ha nagyon erős a boldogság-érzés, amikor érezhetően kitölti egész testedet, sejtjeidet, lelkedet, gondolataidat, akkor nyisd ki a szemed, s írd le. Majd újra hunyd be a szemed, s kutakodj tovább. Éld meg azt, amire lelsz, s ha igazán boldogító, vesd papírra. Egészen addig folytasd, amíg úgy nem érzed, hogy nagyjából mindet felszínre hoztad.

Ekkor vedd magad elé a listádat, s nézegesd a leírt információkat. Ki kell választanod az Igazit. Legyél nagyon figyelmes, nagyon alapos, válaszd azt, amelyik legerőteljesebben hat rád. A leírtak közül melyik az, ami a legerősebb örömérzést, boldogságözönt árasztotta szét benned?

Most, hogy már a birtokában vagy saját Katalizátorodnak, készen állsz arra, hogy megváltoztasd az életedet, és olyan csodában legyen részed, amiről valószínűleg legutoljára gyermekkorodban mertél álmodozni. Ez az úgynevezett Katalizátor egyenesen a középpontodba, a szívcsakrába visz – hiszen ez az érzés, amit felidéztél nem más, mint a Szeretet mindent felülmúló érzése, energiája.

Gyakorold az előbb megismert érzésnek a minél többszöri felidézését, figyeld, hogyan hat rád . A lényeg, hogy minél több időt tölts a pozitív, így megemelkedett energiaszinteden. Közben pedig figyelj. Tudd észrevenni, ha az addig megszokott dolgok most valahogy másképpen alakulnak. Tudd észrevenni az apró változásokat magad körül. Hiszen ezek az apróságok a leglényegesebbek életünk során. Figyeld meg a nyugalmat, békét, ami eláraszt. A csendedet. Figyeld meg, hogy milyennek látod így hétköznapod problémáit, az akadályaidat. Lehetséges, hogy már csupán megoldandó feladatok válnak belőlük? Hiszen pozitív energiaszinten létezve nem létezik gond, probléma, nem tudja semmi beárnyékolni a pillanatainkat.

Észre tudod venni a pillanataidat. Mivel már nem szóródsz szét, nem pocsékolod érzéseidet, gondolataidat olyan dolgokra, amik nem fontosak, nem a te életed tartozékai. Visszatalálsz szép lassan a középpontodba. Tölts minél több időt ezen a helyen!

Miközben gyakorolod pozitív energiád létrehozását és szinten tartását a Katalizátorod segítségével, hozz életre szóló döntéseket. Indulj el egy új csapás mentén, egy új világod felé. Határozd el, hogy szokásoddá teszed, hogy legalább naponta egyszer lecsöndesíted elmédet, visszavonulsz a középpontodba. Így válhatsz tökéletesen éber használójává és kihasználójává a megemelkedett rezgésszintednek. (Főleg, ha nő vagy, örülsz talán a hírnek: magasabb pozitív energiát hasznosítva megújul, megfiatalodik a test is – elkerül az öregedés.)

Néhány példa a Katalizátorokra:

• A sajátom például a szó TRIBUNJ – egy kis ékszerdoboz Horvátországban, a tengerparton. Öböl, egyik felén sziklás, a part örökzöld fákkal szegélyezett. Másik oldalon kis hegy – maga a falu – tetején hófehér templommal. Sok ilyen és ennél messze gyönyörűbb hely van a tengerparton, nekem mégis ez a Katalizátorom. Amikor behunyt szemmel, kicsit lecsöndesedve kimondom a fenti szót, hirtelen elönt a földöntúli boldogság érzése, a szám is fülig ér közben. Érzem a fák, a tenger illatát, hallom a kabócák énekét, érzem arcomon a napot, s a könnyű szelet, lebegek mozdulatlanul a vízen, lebegek ég és föld között. És majd’ szétvet a boldogság… Pedig csak egy szó: TRIBUNJ.
• Egyik barátnőmé egy vezetett meditáció közben megélt érzés. Számára a Katalizátor a BEAVATÁS.
• Másik ismerősömé egy gyerekkori Karácsony érzés. Ahogy ül a fa alatt, érzi az illatát, szájában a zselés szaloncukor íze, varázslatosak a fények, s izgatott várakozásban él, várja a vendégek érkezését. Számára a Katalizátor a KARÁCSONY.

• Van, akinek gyermeke születése.
• Van, akinek egy menő autó.

Nagyon különbözőek lehetnek ezek a katalizátorok, de ugyanoda visznek, és ugyanaz lesz a hatásuk.

Mától kezdd a napjaidat a pozitív energiád beindításával, napközben próbáld szinten tartani, és este ezzel a belső mosolyoddal aludj el. Már az első pillanattól, amit így élsz meg, érezni fogod magadban a nyugalmat, az erőt, a ’bármire képes vagyok’ – érzést. A változás beindult, útra keltél új világod, új dimenziód felé.

’Csak nézz körül: bármit tettél eddig, az még nem a vég. Nyílj meg újra, engedd, hogy újrakezdődjön az utazás. Hozz be új dolgokat – néha bizarr, különc, néha szinte őrült dolgokat -, mind a segítségedre lesznek.’ Osho